2008 volt az év, amikor Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern München mindenható urai eldöntötték, hogy a klub új útra kell, hogy lépjen.

Vége volt a brusztolós, tradicionális, Hitzfeld és Magath-féle német erőfocinak, jött helyette a 'szexi', modern, labdatartásra épülő játék, legalábbis papíron. Jürgen Klinsmann, mint az új klubfilozófia első kispados képviselője a 2008-09-es szezonban alaposan felsült, pont a Magath vezette Wolfsburg verte őket 5-1-re a szezon legfontosabb meccsén, akit annak idején 2 bajnoki cím után raktak ki Hoenessék.

Louis Van Gaal, Juppy Heynckes, Pep Guardiola, Carlo Ancelotti mind óriási nevek a futball világában, ők jelentették azt a kontinuitást a vezetőedzői poszton, ami biztosította, hogy a csapat nem tér le a kijelölt útról. Ancelotti kirúgása után aztán 2018-ban ez a sorozat megszakadt, jött az a Niko Kovac a kispadra, aki kicsit több, mint 1 szezon alatt nem tudta levetkőzni a kontrafocis mentalitást, ami egy Eintrachtnál működött (hellyel-közzel, hiszen azért egy DFB kupát pont a bajorok ellen húztak be), de a Bayern dominanciához szokott sztárjainál kiverte a biztosítékot.

Hansi Flick tavaly októberi kinevezése óta a csapat elképesztő szériát produkált a bajnokságban és végül a Dortmund látványos legyőzésével (Kimmich átemelős csodagóljával) több fordulóval a vég előtt bebiztosította a bajnoki címet. Mind az eredmények, mind a látvány stimmel Jogi Löw korábbi segédedzője alatt, nem csoda, hogy 2023-ig hosszabbították meg a korábbi Bayern középpályás szerződését.

Tehát a pályán minden úgy alakult végül, ahogy a vezetőség elképzelte, de időközben odafent, a vezérek szintjén is megindult az átalakulás és a jövőre nézve is kezd egy új mag kialakulni a csapatnál.

Uli Hoeness 1979 óta töltött be vezető szerepet a bajoroknál, de 40 év után még ő is úgy érezte, hogy 'Genug ist genug!' és visszavonult. Utódja az elnöki székben Herbert Hainer, az Adidas konszern korábbi vezérigazgatója lett. Nyilván nem ugyanaz a kaliber, mint Hoeness, de pont ezért van mellette egy vezérigazgató, ez esetben Karl-Heinz Rummenigge, aki olyan meghatározó alakja a világ futballjának, mint kevesen.

Csakhogy Rummenigge sincs már a 60-on innen és ő is a visszavonulását tervezgette évek óta. Hogy elkerüljék az olyan katasztrófát, mint ami például a Manchester Unitedet érte David Gill és Sir Alex Ferguson egyidejű visszavonulása után (David Moyes, valaki?), a két fővezér több évre előre kitervelte saját utódlását. Heiner, mint elnök kézenfekvő volt a klub és az Adidas régre visszanyúló kapcsolata révén, de Rummenigge utódlása nem kis fejtörést jelentett.

Ki lehet az a meghatározó, a klubhoz ezer szállal kötődő egyéniség/ikon, aki egy ilyen sikeres vezetőt sikeresen követhet? Végül Hoeness fejéből pattant ki az ötlet, Oliver Kahn. Nemcsak a klub egyik valaha volt legjobb (de mindenképpen legelszántabb) játékosáról van szó, hanem egy olyan, a német és nemzetközi futballban jegyzett névről, aki azonnal tiszteletet ébreszt fellépésével, eszével, kommunikációjával és nem utolsósorban üzleti tapasztalatával (sikeres futball-cégeket alapított és a Harvard ezirányú képzését is elvégezte).

Idén januárban kezdte meg Oli Kahn 'der Titan' másfél éves inas-időszakát Rummenigge mellett, a 2021-22-es szezon kezdetére tervezik a hivatalos hatalom-átadást, már persze, hogyha a koronavírus nem tesz ennek (is) keresztbe.

Heiner, mint reprezentatív elnök, Kahn, mint operatív vezérigazgató, no de ki felel a Matthias Sammer 2016-os távozásával megüresedett sportigazgatói feladatokért? Erre a kérdésre a napokban adta meg a végleges választ a klub, amikor Hasan Salihamidzicot, a korábbi jobbhátvédet végleg az igazgatóságba emelte.

Salihamidzic, becenevén 'Brazzo' 2017 óta menedzserként a vezetőedző mellett/felett helyezkedett el a ranglétrán, de sokáig rezgett a léc a derék bosnyák alatt. Nem túl meggyőző első pár éve után úgy tűnik mostanra beért az inkább szorgalmára, mint ösztönös üzleti és vezetői képességeire épülő munkája és ezt a Bayern látványos pozícióval és kinevezéssel jutalmazta (ne feledjük, Niko Kovacot is Salihamidzic akarta leginkább a kispadra és a klub eddigi rekordigazolása, Lucas Hernandez első szezonja sem amellett érvelt, hogy barátunk jól végezte volna a munkáját).

A mérleg másik serpenyőjében viszont idén már zajos sikerek voltak és itt rátérünk a játékoskeret megújítására. Bár Hernandez valóban nem bizonyította eddig, hogy megérte a ráköltött 80 millió eurót (ebben állandó sérülései biztosan nem segítették), de Salihamidzic legújabb szerzeményei már biztatóbbnak tűnnek.

Alphonso Davies, a 19 éves kanadai balbekk azt hiszem senkinek nem szorul bemutatásra. 10 millió euró nem kevés pénz és kockázat volt egy no-name tehetségért, de amit a srác idén művelt, az teljes mértékben a vezetőket igazolta.

Tanguy Kouassit a PSG-től orozták el a bajorok. Egy 18 éves francia védőről beszélünk, akire a hírek szerint Thomas Tuchel a párizsi klub védelmét alapozta (volna) a következő években. Ráadásul ingyen szerezték őt meg a franciáktól.

Alexander Nübelt hasonlóan, ingyen igazolták le a Schalkétól. Hogy ehhez a transzferhez mit szól Manuel Neuer, az más kérdés, de kétségtelen, hogy a német futball egyik legnagyobb kapusígéretéről beszélünk.

Végül pedig Leroy Sané is csatlakozott a kerethez. Nem, nem ingyen, de ahhoz képest, hogy 2019 augusztusában még 110 millió eurós átigazolási díjról szóltak a hírek, szinte ingyen, 50 millióért.

Ezzel egyrészt Salihamidzic is igazolni tudta, hogy képes komoly transzferek lebonyolítására, másrészt úgy tűnik, hogy a Bayern három legyet üt egy csapásra: még inkább megfiatalodott a csapat, a német válogatott jelentős része immár náluk áll szerződésben (Neuer, Süle, Kimmich, Goretzka, Sané, Gnabry) és egyben meggyengítették egyik fő európai riválisukat is.

A Bayern három fronton állt és áll még mindig harcban idén és nincs az az elemző, aki ne őket tartaná az európai klubfutball egyik, ha nem a legizgalmasabb csapatának a következő évekre. Stimmel az alapcsapat, stimmel a vezetőedző és immár a vezetőségben is véghezmegy a szükségszerű generáció-váltás.

A megújulási folyamat, ami 12 éve elkezdődött (amit pár évvel később Paul Breitner 'alternativ-los', tehát megkerülhetetlennek nevezett) ezzel úgy tűnik lezárult minden szinten. Ehhez vegyük még hozzá a klub hipermodern stadionját, stabil pénzügyi hátterét, nemrég átadott edző- és utánpótlásközpontját és nincs ami a bajorokat megakadályozhatná, hogy ugyanúgy dominálják a német és európai klubfutballt, mint az elmúlt évtizedekben.